1993-ban Japánban 117 millió sintóista, 90 millió buddhista, 1,5 millió keresztény és 11 millió egyéb vallású ember élt. Ha mindezt összeadjuk, 220 milliót kapunk, ez pedig majdnem a kétszerese Japán lakosságának. Pedig az adatok pontosak. A japánok nem szeretik a szigorú meghatározásokat, így szinte mindenki több vallást is gyakorol, bár a vallás Japánban sokkal kevésbé része a mindennapoknak, mint a világ más országaiban.
A modern japán ember számára a vallás nem annyira hitkérdés, inkább egy szertartásrendszer, aminek a segítségével emlékezetesekké tehetők az élet fontos pillanatai: a születés, a halál, az esküvő, a vizsgák, az ünnepek, a felnőtté érés és az öregkor. Mindegyik alkalomra a megfelelő szertartást lehet kiválasztani a rengeteg rendelkezésre álló vallás közül: az egész gyakorlat nagyban emlékeztet arra, amikor az étlapról választunk kedvünkre való fogást.
Lehet, hogy születéskor egy shinto szentélyben kértek ránk áldást, és a köldökzsinórunkat is a szent shinto hagyomány szerint kis fadobozban pamutba csomagolva őrizzük, de ettől még nagyszerű buddhista temetésünk lehet, sőt nyugodtan tarthatjuk egy festői katolikus templomban az esküvőnket. Lehet, hogy egy japán azt se tudja, mi a Biblia, de attól még szívesen elmegy karácsonykor az éjféli misére, meghallgatja az egyházi énekeket és megcsodálja a karácsonyfát. Újévkor pedig mindenki a shinto hagyomány szerint eszik-iszik és ünnepel, úgyhogy a hagyomány jelentése már réges-rég feledésbe merült.
Japán bővelkedik a "lekopogni" típusú hagyományokban és babonákban. Nem szabad fejel északi irányba feküdni, mert a holtakat fektetik így hamvasztás előtt. Ha az otthonunk ajtaja nem a megfelelő irányba néz, egész életünkben nyomorultak leszünk. Ügyelni kell rá, hogy a párunk vércsoportja és születési éve a megfelelő legyen. Mindennek megvan a megfelelő napja. Ha nem a megfelelő napon tartjuk az esküvőt, akkor... Mindezt pajkos lazasággal és vidáman kezelik, de azért odafigyelnek rá, mert sose lehet tudni.

Újév

A japánok számára az új év kezdete varázslatos időpont. Nem egyszerűen arról van szó, hogy megy a régi és jön az új. Az új évvel a régi összes hibájától és bűnétől megszabadulunk. Ennek elősegítésére az ország összes templomában megkondulnak éjfélkor a harangok. A buddhizmus szerint az embernek 108 világi vágya van, ezért a harangokat lassú ütemben egymásután 108-szor kongatják meg.
Az új évet megelőző napokban hagyományosan nagy a lótás-futás. Először is üdvözlőlapokat kell küldeni: "Fogadja gratulációmat az Újév alkalmából. Hálásan köszönök mindent, amit az idén tett értem, és kérem, hogy jövőre is segítsen és támogasson." 1997-ben 4,77 billió üdvözlőlapot küldtek egymásnak, tehát a csecsemőket is beszámítva fejenként átlag 40 darabot.
Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleinknek. Ha gyászolunk, akkor nem-üdvözlő lapokat kell küldeni, amelyben arról tájékoztatjuk ismerőseinket, hogy mivel gyászolunk, sajnos nem küldhetjük hagyományos újévi jókívánságainkat. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük nekünk, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni a gyászolókat. Ezeket a gyászértesítéseket jó előre ki kell küldeni, nehogy valaki tévedésből mégis üdvözlőlapot küldjön, de azért vigyázzunk, mert ha túl korán postázzuk őket, akkor ismerőseink Újévre megfeledkeznek a gyászunkról, és már kész is a katasztrófa, megtörtént a lemoshatatlan szégyen. Valószínűleg az a legjobb megoldás, ha egyáltalán nem az év utolsó három hónapjában halunk meg, mert így rengeteg gondtól és aggódástól mentesíthetjük családunkat és ismerőseinket.
Újévre a példás japán háziasszonynak kisebb hadseregre valót kell főznie, mert az ünnepek alatt a boltok zárva tartanak, többnyire a házhoz szállítás is szünetel, és ismerőseink is bármikor beállíthatnak, hogy személyesen adják át jókívánságaikat.
Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így, tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az Újév istenét. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulni, hiszen a piszokkal együtt a hibáinktól is megszabadulhatunk. A már amúgy is beteges tisztaságmánia december végén szinte megduplázódik. Mindenhol megmossák az ablakot és felseprik a padlót. Minden egyes repülőgépet tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás tisztogat legalább három órán keresztül, mert "így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák".
Az újévi takarítás felfordulásából még a férfiak is kiveszik a részüket. Mikor aztán vége a takarításnak, a háziasszony boldogan szalad a fodrászhoz, aki az év utolsó napján egész éjszaka nyitva tart. A háziasszonyok azonban még a fodrásznál sem könnyebbülhetnek meg igazán, mert azon töprengenek, hogy mi az, amiről megfeledkeztek a nagy hajrában.
Ma már egyre kevesebben keresik fel tiszteletük jeléül idősebb kollegáikat és tanítómestereiket a háromnapos ünnep során, de a szentélyekbe még mindig sokan eljárnak, és imádkoznak, hogy szerencsés évük legyen. December 31. naplemente és január 3. este között bármikor lehet imádkozni és adományt tenni, nem nagyon számít, hogy mikor tesszük, sem az, hogy hol, de még az sem, hogy kihez imádkozunk. Az adományokat általában az oltárok előtt felállított gyűjtőládákba szokás bedobni. Az oltárhoz igen könnyű eljutni, ugyanis szabályosan odanyom a mögöttünk hömpölygő tömeg, néha még a rendőrséget is ki kell vezényelni, hogy kordában tartsa az eseményeket. Ilyenkor szinte nem is lehet egy helyben maradni, mire az ember észbe kap, már ki is ment a templomból, mert magával sodorta a tömeg ereje. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint hárommillióan is meglátogatnak három nap alatt.
Az igazán hagyománytisztelő japánok Újévre hazalátogatnak szülővárosukba. Ilyenkor dugig van minden közlekedési eszköz. Az emberek órákon át állnak sorba vonatjegyért, a vonatok kihasználtsága 130 százalékos, az autópályákon nem ritkák a 70 kilométeres dugók. Augusztus közepén az O-Bon alkalmából ugyanez a helyzet, ilyenkor ugyanis, a buddhista hagyomány szerint, őseink szelleméről kell üdvözlő ceremóniával megemlékeznünk. A hívők ilyenkor ismét elutaznak szülővárosukba, a többiek pedig csak egyszerűen pihennek egy kicsit. Mindegy, bármit is tesznek, bárhova is mennek, úgyis a folyamatosan jövő-menő tömeg részei lesznek.
Egy másik fontos újévi szokás, hogy pénzt ajándékozunk gyerekeinknek és a rokonság gyerekeinek. Ha nagy a család, akkor ez komoly anyagi próbatételt jelent. Unokahúgunk és unokaöcsénk arcán boldog mosollyal várja a pénzt, és az utóbbi években az adott összeg szépen inflálódott: a gyerek életkorától függően 3000 jentől (25 $) akár 15 000 jenig (130 $) terjed. Az aranyos és jól nevelt kisfiúk és kislányok aztán az ünnep után indulhatnak is bankszámlát nyitni a zsákmánynak.

Valentin-nap: egy hagyomány születése

A japánok nemcsak a karácsonyt építették be az ünnepi repertoárba, a Valentin-nap is borzasztóan megtetszett nekik. Persze a Japánban meghonosodott többi nyugati hagyományhoz hasonlóan a Valentin-nap is sajátos japán színezetet kapott.
A fő hangsúly a csokoládéra került. Eredetileg a Valentin-nap az év egyetlen olyan napja, mikor egy nő anélkül mutathatja ki a szerelmét, hogy megszólnák ezért; mégpedig oly módon, hogy csokoládét ajándékoz az imádott férfinak. A szokásból az lett, hogy mára a japán nők olyan férfiakat is megajándékoznak csokival, akiktől igazából kirázza őket a hideg, és mindezt nem is annyira udvariasságból, mint inkább giri-ből (kötelesség) teszik. Az ajándék csoki neve is giri-choco, és a legolcsóbb, legigénytelenebb fajtából való. Az igazinak persze drága és finom csokoládét vásárolnak, és természetesen a Valentin-napi kártyáról sem feledkeznek meg. Olyan erőszakos természetű menyasszonyjelöltek is akadnak, akik saját, kinagyított menyasszonyi ruhás fényképükkel ajándékozzák meg a kedvest. A fénykép mellé adott csoki neve "kényszercsoki".
Mindezért cserébe a hölgyek is kapnak valamit. Vacsorameghívást, kisebb ajándékokat, egy márkás retikült. Az is előfordul, hogy - micsoda meglepetés - a férfiak csokoládéval ajándékozzák meg őket. Az élelmes japán csokoládégyárosok azt is kitalálták, hogy egy-hónappal később a férfiaknak kelljen csokoládét ajándékozni a nőknek, a különbség csak annyi, hogy az ilyenkor adott csoki fehér. Március 14-ét ezért "fehér napnak" is nevezik.
A Valentin-napra giri choco-t kapó üzletemberek a feleségükre bízzák a viszonzás giri choco megvásárlását. Ez nagyon jelentőségteljes feladat, a fiatal női munkaerők aztán napokon át vitáznak azon, hogy melyik feleség ízlése a legjobb.